Mindig a már bevált, megkóstolt ízek kerülnek előtérbe, amikor nagyobb rendezvényre keresnek a vásárlók italt. A whiskey egyedi ízét mindenki ismeri, de ritkán ismerik a megjelenésének a történetét. A whiskey bölcsője az Írország és Skócia, ahol többnyire szerzetesek foglalkoztak az erjesztett sörön alapuló szeszfőzéssel. Ezen a vidéken ez volt a legolcsóbb szeszgyártási módszer, mivel szőlő, gyümölcs nem termett a környéken akkora mennyiségben, hogy párlat készítésére lehessen használni.

Az árpa, komló, rozs keverékéből létrehozott cefréből, erjesztés útján hozták létre a megfelelő mennyiségű alapanyagot a párláshoz. Többfajta gabonakeverékkel is kísérleteztek az idők során, ebből eredendően más és más ízűt hozva létre. A whiskey a párlás után, egy erős 70-90% alkohol. Ezt a marós italt többéves érlelési folyamatnak vetik alá, amiben rejlik tulajdonképpen a whiskey gyártásának a titka. Minél többet érik a hordóban az aromás ital, annál selymesebbé és lágyabbá válik. A végső alkoholtartalmat vízzel való keveréssel érik el, közvetlenül a palackozás előtt.